MSZP Párbeszéd

Elindult a párbeszéd.

Az elmúlt hetekben az MSZP szervezetei, közösségei vitákon, találkozókon beszélgettünk a baloldal jelenéről, jövőjéről, az előttünk álló időszakról, feladatainkról. A párbeszéd a jövőnkről szól: az ország jövőjéről, arról, hogy milyen Magyarországot szeretnénk látni 2015-ben, 2020-ban, abban hol van a politika és a baloldal szerepe. Milyen nemzeti ügyekben kell dűlőre jutnunk, milyen fejlődési pályát akarunk bejárni, mi a szerepünk, helyünk a világban. Hogyan tegyünk az esélyek egyenlőségéért, mit kell másként csinálnunk, mit kell folytatnunk? A gazdasági válság utáni időszakban milyen kitörési pontokat jelölünk ki az országnak?

Hol van ebben az MSZP szerepe? Milyen következtetéseket kell levonnunk, merre kell tovább mennünk? Milyen jövőképet kínálunk városoknak, térségeknek és az országnak?

Ez a párbeszéd folyamatos. Itt is, szervezeteinkben is, a következő időszakban.

A 2010. évi választás óta több elemzés is született a fenti kérdésekről, ezek legmegosztóbb vagy legfontosabb kijelentéseiből olvashatók szemelvények ezen a felületen. Minden kommentelhető, minden megkérdőjelezhető, minden állítható. A parbeszed@mszp.hu címen pedig várunk bármilyen további hozzászólást akár itt, blogunk hasábjain is megjelentetjük a legjobbakat. A kommenteken túl fórumunk is nyitva áll. A teljes tanulmányszövegek itt érhetők el. 

1. Milyen országban élünk?

2. Az MSZP tartós betegségei

3. Múltunk – a Medgyessy-kormány

4. Múltunk – az első Gyurcsány-kormány (2004-2006)

5. Múltunk – a második Gyurcsány-kormány (2006-2009)

6. Múltunk – a Bajnai-kormány és a válságkezelés

7. A választási kudarcról

8. Hogyan tovább MSZP? – Társadalmi bázis, ideológia

9. Hogyan tovább MSZP? – Ellenzéki stratégia

10. Diagnózisok és receptek – a párt működése és szervezete

Az eredeti tanulmányok ezen a linken olvashatók.

Komment policy: mindent lehet, kivéve személyeskedni, komcsizni, nácizni, öncélúan szidni. Beszélgetni szeretnénk, nem ordibálni és csapkodni. Arra van elég felület másfelé.

 „A magyar gazdaság kettészakadt egy alapjaiban külső piacra orientált, integrált nagyvállalati szektorra, és egy alapvetően a belső piactól függő, közép- és kisvállalati szektorra.. Természetesen a társadalomban hasonló osztódási folyamatok zajlottak le”. (Földes György: Honnan, hová, magyarok, szocialisták)

„A magyar politika legnagyobb kudarca, hogy 20 évvel a rendszerváltás után a társadalom jelentős része a rendszerváltás vesztesei közé sorolja magát. Erőfeszítéseink ellenére a társadalom végletesen szétszakított….. Magyarországon ma együtt él a nyugatos, modernizációban érdekelt, teljesítményelvű és öngondoskodásra képes polgár és leszakadó, tanácstalan, sok esetben képzetlen, reményvesztett és kiszolgáltatott tömeg…. Ennek feloldására nem alkalmasak az eddig alkalmazott eszközök. A ’vagy’ politikáját fel kell váltania az ’és’ politikájának.” (Mesterházy Attila: A lehetőség és a felelősség is a miénk).

„Itt a félperiférián, vagy hol, éldegélve, a magyarok kevéssé aktív szereplői, sokkal inkább elszenvedői a világban zajló változásoknak. (Lakner Zoltán: A magyar baloldal válságáról)

„Magyarországon a korábbi pártrendszer összeomlott…. A Fidesz az elmúlt évtizedben már jórészt elvitte a fiatalokat az MSZP elől, de most azt is megélte, hogy most előle is elvitte őket a Jobbik és az LMP. Most a két régi párt itt áll az öregedő választótáborával és unalmasan szürke választási műsorával.” (Ágh Attila: válaszutak)

„A baloldali értelmiség egy része éppúgy elfáradt, mint mi, a párt és politikusai.” (Gyurcsány Ferenc: Röpirat a baloldalhoz, az MSZP-hez)

„Több, a nemzetközi baloldali eszköztárból ismert alapmegoldás nálunk bizonyítottan igen nehezen használható. Három ezek közül: a néppártiság, a Harmadik Út, illetve az antiglobalizmus. Először: a néppárthoz nép is kell, olyan közösség, amelynek vannak bizonyos közös kiinduló értékei… Másodszor: a Harmadik Út középre húzta volna a baloldalt. Azonban a jelenlegi magyar társadalomszerkezetben ez ma nem működött… Harmadszor: ami antiglobalizmus a középrétegeken kívül jelentkezik, azt sikeresen felszívta a radikális jobboldal.” (Tamás Pál: Gyorsleltár)

 „Két évtizede gondolja úgy a szocialista politikusok döntő többsége, hogy az ideológia, az elméletalkotás teher a politikán. El kell viselni, hagyni kell, hogy az értelmiség játsszon vele.” (Földes György)

„A baloldal (és értelemszerűen az MSZP) nem fel, hanem leépítette saját médiumait. (Márton László: Hentesüzlet Mekkában)

„A liberális áramlat az állam túlköltekezésének megszüntetésében…. látta a továbblépés, a felzárkózás lehetőségét. A baloldal lényegében elfogadta ezt a stratégiát. Később a szocialistáknak nagy árat kellett fizetniük azért, hogy nem dolgoztak ki önálló gazdasági stratégiát.” (Földes György)

„Önképünk szerint az MSZP a baloldal demokratikus gyűjtőpártja, rendszerváltó párt, amely képes ötvözni a nyugatos modernizáció és a társadalmi szolidaritás ügyét. Ellenfeleink, és tegyük hozzá a választók jelentős része sem ilyennek lát bennünket. Az ő szemükben nem a kisemberek, hanem a tőke pártja vagyunk, nem szocialista, hanem liberális politikát folytatunk, pártdemokráciánk inkább vezetetlenség és rendetlenség…. A választók többsége korruptnak is lát minket.” (Gyurcsány Ferenc)

A Medgyessy-kormány idején tisztességes, baloldali célunk volt a rendszerváltás veszteseinek kárpótlása. De hiba volt, hogy a szociális emelkedést csak több juttatással kívántuk szolgálni, és nem az igazságtalan ellátó rendszerek változtatásával. Nagyon jó, hogy az ápolónő, a tanár végre emberibb fizetést kapott, de rossz, hogy az egészségügy, az oktatás rendszere ’úgy maradt’.” (Lendvai Ildikó: Türelmetlen felhívás – 9 pont az MSZP vitáihoz)

„A 2002-ben nyertes szocialista-liberális szövetség…. a jóléti rendszerváltás jegyében az alkalmazotti-értelmiségi csoportok javára módosított a jövedelmi-kereseti viszonyokon anélkül, hogy visszavett volna a jobboldal vállalásaiból. Mindez súlyos következményekkel járt, újra eladósodott az állam, amely mellé utóbb felzárkózott a vállalati szféra és a lakosság is” (Földes György)

„Medgyessy Péter sokunk által támogatva, gesztusokat próbált tenni a jobboldal felé. Ma már tudjuk, mindhiába.” (Gyurcsány Ferenc) 

 „2004 őszén lettem miniszterelnök…. A gazdasághoz értők arról írtak, nyilatkoztak, hogy dacára az év eleji kiigazításnak, nem tartható a költségvetés tervezett hiánya, közben pedig a szabaddemokraták újabb adócsökkentést követeltek. Ez utóbbinak nem tudtam, nem akartam ellenállni…. 2004 decemberében a népszavazás elbukott. Látszólag győztünk, de az ország sokat vesztett. Persze nagy árat fizettünk mi is: világos lett, hogy fontos kérdésben repedés van a pártban, ráadásul a vesztes jobboldal újult erővel vádolt bennünket nemzetárulással….. 2005 szeptemberének végén váratlan csapás ért bennünket. Kiderült, hogy az autópálya építések finanszírozásának a kormány által választott módja elfogadhatatlan. Kár lenne tagadni: éreztük a feszültségeket. Mégis abban hittünk, hogy ha ellent tudunk állni a választásokhoz szükséges ígérethullámnak, akkor ezt a feszültséget majd különösebb megszorítás nélkül, óvatos egyensúlyozással kezelni tudjuk.” (Gyurcsány Ferenc)

„Hazudtunk magunknak, szebb szóval: áltattuk magunkat, és ezért másokat is a 2006-os kampányban azzal, van rózsa tövis nélkül, menni fog költségvetési megszorítások nélkül is. Ha tudatosan választottuk volna ezt az utat (nem így történt), azt mondanám: ennyit nem ér egy választási győzelem”. (Lendvai Ildikó: Türelmetlen felhívás)

 „Leginkább egyértelmű elkötelezettje a Harmadik Út blairista változatának 2004-2007 között a Magyar Szocialista Párt volt. A 2000-es évtized végére a Harmadik Út a régióban is visszaszorult, de mert közben a szociáldemokraták keveset foglalkoztak hagyományos társadalmi bázisukkal, s még kevesebbet olyan, a politikai nemzet peremén létező csoportokkal, akiket lényegében eddig ők sem, de más sem szólított meg, az ebbe az ideológiába beleszerelmesedett pártok szavazóbázisa legyengült.” (Tamás Pál: A közép-európai szociáldemokrácia)

„Azok közé tartozom, akiknek meggyőződése: az MSZP kifejezetten baloldali célokba vágott bele, ám akár kínjában, kényszerből, akár kellő képesség híján, de nem igazán baloldali módszerekkel, vagyis nem beavató, részvételt kérő, szövetségeseket kereső módon. Helyes volt, hogy szembenéztünk azzal, az intézményrendszer újjászüli az egyenlőtlenséget, hogy többet kaphat az oktatás, az egészségügy közszolgáltatásaiból, akinek eleve több van pénzből, kapcsolatból, információból. A reformok szélesíteni karták az igazi demokráciát, de ezer okból a ’felvilágosult abszolutizmus’, egyfajta népoktató baloldali jozefinizmus útjára szorultak. Még a felvilágosult abszolutizmust is meg szokták persze bocsátani, ha ’profi’, olajozott kivitelezésben valósul meg. Kár tagadni, a közigazgatás sok okból lazuló eresztékei nem ezt a benyomást keltették.” Lendvai Ildikó: Levél a baloldalhoz)

„A választások után rendbe akartuk tenni a költségvetést. Bár tudtuk, hogy van feszültség a költségvetésben, de azt nem, hogy a tudottnál sokkal súlyosabb a baj. Először nem akartunk hinni a fülünknek, de gyorsan kiderült: ez bizony nem áprilisi tréfa. Két választásunk volt: vagy lemondunk, mert nem ezt ígértük a választóknak, vagy megpróbáljuk kezelni a magunk okozta drámai helyzetet.” (Gyurcsány Ferenc)

 „A nemzetközi pénzvilág szorításában nem maradt rá idő, nem nyílt arra mód, hogy az amúgy sikeresnek tekinthető válságkezelés ne csak liberális-monetáris eszközökkel, de aktív gazdaságpolitikával és a társadalmi szolidaritás jegyében történjen.” (Földes György)

„A kiigazítás maga, sem bal-, sem jobboldali: egyszerűen kikerülhetetlen kényszer… De politikustól abszurd azt hallgatni, hogy a kiigazítással kapcsolatban a baloldali gyökerekhez való visszatérésről beszélnek. A baloldali gyökerek nem a túlköltekezésről szólnak.” (Gyurcsány Ferenc)

„Az utolsó esztendő tartotta meg, vagy vonzotta ide azokat, akiket a politikai nagyotmondás vagy gügyögés helyett, a szakszerű politikát várták.” (Lendvai Ildikó: Levél a baloldalhoz)

 „A választáson nem a baloldal bukott el és a jobboldal győzött, elbuktak mindazok, akiknek jövőképe a tőlünk nyugatra elhelyezkedő civilizációk valamelyikére hasonlít. Győztek azok, akik a jövőt tőlünk keletre vagy délre található modellekben keresik.” (Márton László)

„A választásokat azok nyerték, akik azt állították: kell, hogy legyen jobb változata a mai rendszernek. Azok vesztettek, akik nem láttak okot a változtatásra, akik védelmezték a status quót. Egyedül a szocialisták tettek így.” (Földes György)

„A 20 százalékos választási eredmény megőrzi az esélyt, de talán eléggé fáj ahhoz, hogy serkentsen a radikális reformra.” (Ágh Attila: Válaszutak)

„Most vesztettünk. De az MSZP erős ellenzéki párt maradt. Matematikai értelemben átmentünk a tű fokán. Most jön a neheze. Hogy politikai és erkölcsi értelemben is átmenjünk a tű fokán. Ez lesz a baloldal legnagyobb próbatétele és legizgalmasabb korszaka.” (Lendvai Ildikó: Levél a baloldalhoz)

„Nyugat-európai mércével mérve egyébként az MSZP százalékos eredménye sem olyan katasztrofális, mint amilyennek a hazai baloldali szimpatizánsok – amúgy érzelmileg jogosan – érzik. A német szociáldemokraták az utolsó szövetségi választásokon 23 százalékot értek el, a francia szocialisták a legutóbbi EP-választásokon 17 százalék alá szálltak, ennek ellenére országukban és nemzetközileg is a demokratikus baloldal elfogadott képviselői…. A szocialisták fő problémája híveik mély depressziója, és a párt heves elutasítottsága a társadalom széles rétegei részéről.” (Hegyi Gyula: Helyzetjelentés a baloldalról)

„Nem volt törvényszerű, hogy vereséget szenvedjünk. De majdnem. Talán nem pont így, nem pont ekkorát, de benne volt a pakliban…. Mi olyan ügyekkel kampányoltunk, mint pl: legyen magasabb a szakmunkás-tanulók ösztöndíja. De mindenki tudta, hogy nem győzünk. Akkor meg kit érdekel az ösztöndíj? …. Ha tudjuk, hogy veszteni fogunk, akkor nem a miniszterelnök-jelölt személye van a központban… akkor csapattal és nem személlyel kampányolsz… Miniszterelnök-jelöltünk nemzeti megegyezésről beszélt. Miről, hogyan, kivel kellene megegyezni? Azokkal, akik csendben tűrték, amikor a Dunába akartak lökni bennünket?” (Gyurcsány Ferenc)

„Ez volt az első internetes kampány, a kampány kiment a TV-ből és a nyomtatott médiából, ahol az MSZP még otthonosan mozog. Kiment nemcsak az utcára, hanem bement az internetes médiába, és nagyon büntette azokat, akik öregesen mozogtak ezen a terepen, mint maga az MSZP is.” (Ágh Attila: Nevelő idő)

 „Az MSZP megújulása attól függ, hogy határozottabban felvállalja-e azok képviseletét is, akik csak egy baloldali párttól várhatják sorsuk jobbra fordulását. A munkájukból élők és családjaik, a középosztály és a kiszolgáltatottak képviseletét. Attól függ, hogy képes lesz-e integrálni mindazokat a társadalmi csoportokat, akik a modernizáció és a demokrácia kiteljesedésében érdekeltek…. Politikai támogatást, együttműködést kell ajánlanunk a szakszervezeteknek. Ugyancsak újra kell gondolnunk viszonyunkat a szövetkezeti mozgalomhoz…. A demokratikus jogok védelme a jövő baloldali politikájának kulcsfontosságú területe. (Mesterházy Attila)

„Sokan mondták, ebben a pártban több párt van. Minimum egy hagyományos baloldali, a munkavállalók és nyugdíjasok napi érdekeit képviselő, egy nyugatos-reformista, és egy technokrata, szakértői, rosszabb indulattal fogalmazva ’hatalomtechnikusi’ közösség.…. Az MSZP két rossz úton is elindulhatna a kispárti lét felé. Az egyik út az, ha bezárkózik hagyományos bázisának középkorú és idősebb korcsoportjaiba, de sem nekik, sem másoknak nem képes modernet, izgalmasat, újat mondani, és szavazói szép lassan fogyatkoznak. Kis párttá válhat még gyorsabban, ha a másik rossz utat választja. Ha kizárólag a reformista-liberális demokrata elit pártjává válik, és finnyásan ’osztogatónak’ és ’populistának’ bélyegez minden, mégoly megalapozott szociális törekvést. Két végzetesen rossz út, két végzetes öncsonkítás veszélye.” (Lendvai Ildikó: Levél a baloldalhoz)

„Az új helyzet kirajzolja a lehetséges működési tereket is. Ezek három igen eltérő terepet jelölnének. Mások lehetnek a középosztálybeli, a ’lakótelepi’ és kisebbségi közönség megszólításának formái, módozatai…. Ha a Fidesz valóban komolyabban demokráciát sértene, akkor a középrétegek esetleges tiltakozásának ma szinte csak a baloldal adhatna komolyabb kereteket. A ’lakótelepeken’ nem agitálni kellene, s nem a demokráciát félteni, hanem lentről közösségeket, fórumokat, hálózatokat teremteni. Végül fontos önálló terepnek tűnik a romapolitika.” (Tamás Pál: Gyorsleltár)

„Aki védi az emberi méltóságot, annak nemcsak antifasisztának, hanem antikommunistának kell lennie. Márpedig a mai magyar baloldal egy része indokolatlan megértést tanusít a kommunizmus iránt…. Sokan azt vetik az MSZP szemére, hogy nem eléggé baloldali, ezért valamiféle baloldali fordulatot igényelnek. A baloldaliság szerintem teljesítményről (illetve a teljesítmény bizonyításának lehetőségéről) és szolidaritásról szól. Ráadásul ebben a sorrendben.” (Gyurcsány Ferenc)

„Nem mellékes feladat a baloldal szellemi nagykorúsítása, ideológiájának újraalkotása. Ebből a szempontból megkerülhetetlen a fennállóhoz, a globalizált kapitalizmushoz fűződő viszony meghatározása. Ma az egész világon útkeresés folyik. A mai kritika – szemben a válság előttivel – nem fundamentalista. A bírálat nem visszafordulás a múltba.”(Földes György)

„A globális kapitalizmus rendszerének számos bírálója vérfagyasztóan pontos leírást ad az egyenlőtlenségek növekedésének mechanizmusáról, de a megoldás helyén inkább csak kívánságok, kevésbé programok szerepelnek.” (Lakner Zoltán)

 „Most új dilemma előtt áll a baloldal. Mit kérjen számon a jobboldali kormányon? Az elmúlt évek ellenzéki, populista ígéreteinek betartását, vagy a modernizációhoz szükséges gazdaságpolitikát? A baloldal akkor cselekszik helyesen, ha kiáll egy egyensúlyi követelményeket továbbra is szem előtt tartó, azoktól el nem mozduló, de a fejlesztő állam aktív szerepére (is) támaszkodó struktúrapolitikát is képviselő elgondolás mellett.” (Földes György)

„Nem nagyon van kétségem abban, hogy továbbra is a nyugatos polgári Magyarország eszméjét kell képviselnünk. Semmi populizmus, semmi radikalizmus. Nem szabad például számháborút folytatni. Ha két százalék nyugdíjemelést akar adni a kormány, akkor nem kell kapásból ötöt mondani.” (Gyurcsány Ferenc)

„Ha a modern baloldal új ellenzéki stratégiáját követeled, lehetőleg rögtön bőrbe kötve, tégy javaslatot legalább egyetlen nehéz döntésre! Például: az 1/3-as érdekében vállalunk-e kölcsönös együttszavazást a Jobbikkal? (Szerintem nem). Az LMP-vel? (Néha, talán.) Ajánlunk-e támogatást bármiben Fidesznek? (Szerintem igen, pl. ha a pénzügyi válságnak ne adj isten még egy hulláma ránk tör Görögország vagy Ibéria felől, a szükséges válságkezelő intézkedésekhez, az értelmes reformokhoz). Szemére vetjük-e a fidesznek, hogy hazug reményeket keltett? (Igen). Orrára koppintunk-e úgy, hogy mi magunk nyújtunk be javaslatokat nagy adócsökkentésről, 15. havi nyugdíjról, 5 éves GYES-ről? (Szerintem nem)…. Gazdagítjuk-e új témákkal a baloldal repertoárját, megtanuljuk-e a fogyasztóvédelmet, banki és hivatali ügyfelek, energiafogyasztók védelmét a hivatal packázásaival, a szolgáltatók olykor kaffkai világával szemben. (Igen). Leszünk-e zöldebbek a zöldeknél, jogvédőbbek a jogvédőknél, szabadságpártibbak a liberálisoknál, hazafiasabb értékőrzők a nemzeti konzervatívaknál? (Igen). (Lendvai Ildikó)

„A baloldal, a nemzeti progresszió ügye természetesen túléli mai válságát. Ebben semmi kétségem nincs. A kérdés csupán az, hogy ennek bázisa a mai MSZP, vagy valami más lesz. Én adnék még egy esélyt az MSZP-nek.” (Gyurcsány Ferenc)

„A baloldal jövője csupa esély és veszély. Veszély annak ellenére, hogy 1 millió szavazó jóvoltából az MSZP az ellenzék legerősebb pártja lett. Más esetben ez szinte automatikusan a váltópárti státuszt is jelenti. Ma ez esély, de még messze nem valóság. Váltópárt lehet a Jobbik is, többen váltópárti esélyt látnak az LMP-ben, néhányan egy új, baloldali párt létrehozásának kockázatos vállalkozását támogatnák… Aki pedig egy új baloldali pártról, pláne a ’rossz’ MSZP-ből kiszakított ’jó’ pártról ábrándozik, az a baloldal széttöredezésével kacérkodik.” (Lendvai Ildikó: Türelmetlen felhívás)

 „A magyar baloldalt inkább fenyegeti a francia, mint a lengyel szocialisták sorsa. A francia szocialisták igazi tragédiája nem a választási vereség…Belső megosztottságuk, a ’vezérek háborúja’, a hagyományos és a szociálliberális szárny ellentéte azonban óriási tehertétel rajtuk…. Ezt a kárt akkor lehet mérsékelni, ha a frakció és a párt megmaradt szervezete képes egyfajta szolgáltató szerepet betölteni az egész magyar baloldal számára. A szocialista pártnak olyan szolgáltató szervezetté kell átalakulnia, amely létező anyagi és szervezeti bázisával, ha kell, befogad, ha kell, kívülről támogat, ha kell, egyszerűen csak tolerál és potenciális szövetségesének tekint minden baloldali kezdeményezést.” (Hegyi Gyula)

„A tömegpártok kora 1990 után Közép-Európában a formális tagságot tekintve minden bizonnyal véget ért. A pártok tagságai néhány ezerre, legfeljebb néhány tízezerre csökkentek, tulajdonképpen valamennyi politikai oldalon. Igen nagy többségben csak azok válnak formális párttagokká – különösen a 90-es évek második felétől -, akik valamilyen szinten pártokhoz kötött karriereket is elképzelnek maguknak…. E pártokat még mindenütt az 1989-et együtt megélő, egymásban valamelyes mégiscsak bízó, vagy legalábbis egymásról nagyon sokat tudó reformerek ellenőrizték. Közéjük nehezen tudtak valakik kívülről-alulról vagy a következő generációból beékelődni.” (Tamás Pál: Közép-európai szociáldemokrácia)

„Tagságunk fogyóban, a tagok fele-harmada egzisztenciálisan a politikából áll... Sokan azt hiszik, hogy az a megújulás, ha ifjoncokat teszünk vezetői pozícióba. Abba kéne hagyni a fiatalítás mániát, mert ez így félrevisz…. Ma nincs az MSZP-ben ugrásra kész ’cseresor’… A pártok belső világában a gondolatnál, a tehetségnél nagyobb erő lehet a pártot működtető pénz. Az ellenzéki MSZP nem lehet a kormány kemény kritikusa, morális, politikai ellenfele, ha maga is amorális, ha zsarolható, ha fenyegethető. Nem az a kérdés, hogy fenn tudjuk-e tartani pártirodáinkat, hogy vissza tudjuk-e szerezni a becsületünket.” (Gyurcsány Ferenc)

„Ne csak azt mondd, elég a korrupciós gyanúkból, a teljesítménynélküli érvényesülésből, a bezárkózásból! Úgy se mondja senki az ellenkezőjét. Mondj valami konkrét módszert! Például: szervezzük meg a Demokrácia Klubok, Demokrata Körök civil hálózatát. Indítsunk jogvédő mozgalmat, jogsegélyszolgálatot azoknak a védelmére, akiket politikai okból vagy előítéletek miatt ér valamilyen hátrány. Teremtsünk jogot a gyanúba esettek párttagságának felfüggesztésére. Hozzunk olyan szabályt, hogy a kvóta keretét egynél többször ne lehessen igénybe venni – másodjára már csak az eddigi teljesítmény számítson.” (Lendvai Ildikó: Türelmetlen felhívás)

„Az MSZP-t ma alig lehet irányítani….. Az MSZP vezetése, mint fecsegő öregasszonyok gyülekezete, pletykálkodik….. egyikük-másikuk szemben mosolyog, hátulról meg fűrészel. Nem csak az országos vezetés ilyen. Sok helyen ilyen a párt kultúrája vidéken is…. Páran mesterei lettek a cselszövésnek.” (GyurcsányFerenc)

„Ne bélyegezz meg egész csoportokat, pláne az egész pártot korruptnak, fecsegőnek, maradinak, intrikusnak, áruló liberálisnak, vagy áruló populistának. Nem hiheted, hogy attól lesz vonzó egy párt, ha hülyék vagy gonoszok gyülekezetének tünteted fel. Kövér László örökbecsű mondása óta (’Mindenkinek a másik kommunistája a büdös’), tudjuk: párton belül is mindenkinek csak a másik tábor korruptja, tehetségtelenje, mutyizója a büdös, az enyém a pártfinanszírozás önzetlen adakozója; szerény, de szorgalmas elvtárs; illetve kitűnő háttérszervező. Ne várj megváltóra! Nagy bűn, hogy hagytuk: ránk égjen egy méltatlan szereposztás látszata. Ebben a ’borzalmas tagság’ (más változatban: ’borzalmas pártvezetés’) nappal rosszban sántikál, éjjel keresztbe fekszik a haladás útjába, és csak koloncot jelent egy-egy jobb sorsra érdemes kormány és karizmatikus vezető lábán. Kell a jó vezető, ritka szerencse, ha még karizmatikus is, de önmagában se Mesterházy, se Gyurcsány, se Szili, se a nagybetűvel írt ’Ismeretlen, Tisztaarcú, Fiatal’ nem fogja megmenteni a pártot. (Lendvai Ildikó: Türelmetlen felhívás)