„2004 őszén lettem miniszterelnök…. A gazdasághoz értők arról írtak, nyilatkoztak, hogy dacára az év eleji kiigazításnak, nem tartható a költségvetés tervezett hiánya, közben pedig a szabaddemokraták újabb adócsökkentést követeltek. Ez utóbbinak nem tudtam, nem akartam ellenállni…. 2004 decemberében a népszavazás elbukott. Látszólag győztünk, de az ország sokat vesztett. Persze nagy árat fizettünk mi is: világos lett, hogy fontos kérdésben repedés van a pártban, ráadásul a vesztes jobboldal újult erővel vádolt bennünket nemzetárulással….. 2005 szeptemberének végén váratlan csapás ért bennünket. Kiderült, hogy az autópálya építések finanszírozásának a kormány által választott módja elfogadhatatlan. Kár lenne tagadni: éreztük a feszültségeket. Mégis abban hittünk, hogy ha ellent tudunk állni a választásokhoz szükséges ígérethullámnak, akkor ezt a feszültséget majd különösebb megszorítás nélkül, óvatos egyensúlyozással kezelni tudjuk.” (Gyurcsány Ferenc)
„Hazudtunk magunknak, szebb szóval: áltattuk magunkat, és ezért másokat is a 2006-os kampányban azzal, van rózsa tövis nélkül, menni fog költségvetési megszorítások nélkül is. Ha tudatosan választottuk volna ezt az utat (nem így történt), azt mondanám: ennyit nem ér egy választási győzelem”. (Lendvai Ildikó: Türelmetlen felhívás)
