„Leginkább egyértelmű elkötelezettje a Harmadik Út blairista változatának 2004-2007 között a Magyar Szocialista Párt volt. A 2000-es évtized végére a Harmadik Út a régióban is visszaszorult, de mert közben a szociáldemokraták keveset foglalkoztak hagyományos társadalmi bázisukkal, s még kevesebbet olyan, a politikai nemzet peremén létező csoportokkal, akiket lényegében eddig ők sem, de más sem szólított meg, az ebbe az ideológiába beleszerelmesedett pártok szavazóbázisa legyengült.” (Tamás Pál: A közép-európai szociáldemokrácia)
„Azok közé tartozom, akiknek meggyőződése: az MSZP kifejezetten baloldali célokba vágott bele, ám akár kínjában, kényszerből, akár kellő képesség híján, de nem igazán baloldali módszerekkel, vagyis nem beavató, részvételt kérő, szövetségeseket kereső módon. Helyes volt, hogy szembenéztünk azzal, az intézményrendszer újjászüli az egyenlőtlenséget, hogy többet kaphat az oktatás, az egészségügy közszolgáltatásaiból, akinek eleve több van pénzből, kapcsolatból, információból. A reformok szélesíteni karták az igazi demokráciát, de ezer okból a ’felvilágosult abszolutizmus’, egyfajta népoktató baloldali jozefinizmus útjára szorultak. Még a felvilágosult abszolutizmust is meg szokták persze bocsátani, ha ’profi’, olajozott kivitelezésben valósul meg. Kár tagadni, a közigazgatás sok okból lazuló eresztékei nem ezt a benyomást keltették.” Lendvai Ildikó: Levél a baloldalhoz)
„A választások után rendbe akartuk tenni a költségvetést. Bár tudtuk, hogy van feszültség a költségvetésben, de azt nem, hogy a tudottnál sokkal súlyosabb a baj. Először nem akartunk hinni a fülünknek, de gyorsan kiderült: ez bizony nem áprilisi tréfa. Két választásunk volt: vagy lemondunk, mert nem ezt ígértük a választóknak, vagy megpróbáljuk kezelni a magunk okozta drámai helyzetet.” (Gyurcsány Ferenc)
